A Négy Mancs (Four Paws) szervezet medvemenhelyén jártunk Koszovóban
Pristinától 20 km-re, Mramor falu közelében a Bear Sanctuary Prishtina húsz mentett medvének ad otthont. 2019 áprilisában az Experience Balkán és az AlmaVía Travel által szervezett koszovói körutazás során tettünk látogatást náluk. A medvék többségét volt szerencsénk látni, kivéve a pár hónapos Andri bocsot, aki egy étterem koszos pincéjében tartott faládából majd csak júniusban került oda, a 20. mentett maciként.
Medvementés
Az éttermi medvék 2010-ig voltak közkedveltek Koszovóban, míg a törvény el nem kezdte tiltani a medvék magántulajdonban tartását. Addig több étteremnek volt barna medvéje, nem ritkán csak egy 2-4 m2-es ketrecben. Vendégcsalógatóként, különleges attrakcióként, a profitnövelés szándékával tartották őket. Volt olyan étterem, ami egyetlen nem túl nagy ketrecben öt medvét is tartott. Ezeknek a medvéknek sokszor csak a vendégek által odadobott kenyérhéj, édesség, ételmaradék volt a tápláléka, de olyan medve is akadt, akinek a folyadékpótlását napi 20 liter sörrel oldották meg.
Amikor a medve tartása illegálissá vált Koszovóban, volt olyan étterem-tulajdonos, aki a törvénymódosítás hírére lelőtte a medvéjét, de szerencsére a medvék többségét sikerült megmenteni. Igaz, az első mentett medvének, a 11 évig fogságban tartott Kassandrának erre még plusz egy évet kellett várnia. A gazdája a tiltás bevezetésekor egyszerűen csak bezárta és otthagyta az éttermét meg a mellette ketrecbe zárt medvéjét. Kassandra több mint egy évig csak a járókelők által bedobált ételmaradékokon élt, de néha azt is kénytelen volt elszenvedni, hogy az arra járók között akadt, aki kővel dobálta vagy a kutyájával hergelte. A NÉGY MANCS/FOUR PAWS nemzetközi állatvédő szervezet már rögtön az elején felajánlotta a segítségét a koszovói kormányzati szerveknek, 2013-tól pedig létrehoztak a medvéknek egy 16 hektáros erdős-mezős területet. A helyi önkormányzat a terület ingyen használati jogával és az odavezető út kiépítésével segítette a központ létrehozását, ahová főleg Koszovóból, részben Albániából kezdték begyűjteni a mentett medvéket. Így azok – a szervezet egyik szlogenje szerint – Európa legszomorúbb medvéiből a legboldogabbá válhattak, és immár életük végéig évezhetik a magas színvonalú ellátást, a biztonságot és szeretetteli gondoskodást. Az évekig a betonaljzatú apró vasketrecekben, nyomorúságos körülmények között tartott éttermi medvéknek nagy megváltás volt az, amikor végre évek/évtized(ek) után életükben először füvet érezhettek a mancsaik alatt, hőségben árnyékba vonulhattak, a domboldalon a fák között bóklászhattak, fára mászhattak vagy éppen a földben áshattak.
A nemzetközi szervezet egyébként Koszovón kívül több országban vállal szerepet a barna medvék megmentésében, pl. Bulgáriában, Ukrajnában, Svájcban, Ausztriában és Vietnámban.
A rehabilitáció
A mentett macik a menhelyre érkezésük után a fajnak megfelelő rehabilitációs programban vesznek részt, ami a testi, a mentális és pszichés egészségre és a viselkedési problémák kezelésére is kiterjed. A medvék nagy része alultápláltan és a testi megnyomorítás valamilyen szintű sebeivel érkezik a központba. Egészségügyi ellátást kapnak, állatorvosok kezelik őket, pl. az elfertőződött sebeiket vagy a rossz fogaikat. De Pashuknál, az Albániában mentett medvénél rögtön a nyakába „nőtt” vaslánc kiműtésével kellett kezdeni. Azt még kiskorában tették rá, de később nem cserélték, így növekedése hihetetlen fájdalommal járt. Már nem sokáig élt volna, ha nem mentik ki időben.
Miközben egy barnamedve a vadonban napi 16 órát tölt azzal, hogy élelem után kutatva kóborol az erdőben, addig ezeket a medvéket a rabságukban szinte semmi mentális stimuláció nem érte. Ezért a menhely gondozói ilyen szempontból is megpróbálják a természetes élőhelyük körülményeit a lehető legnagyobb mértékben szimulálni. Pl. mentális tréningként az élelmüket nem egyszerűen csak szervírozzák a medvéknek, hanem elrejtik azt a területükön, hogy a felkutatás során használják az érzékszerveiket és a gondolkodásukat. Egyébként a későbbiek során is gyakorlat az, hogy a gondozók újabb és újabb technikákkal direkt kicsit eldugják az élelmet, hogy napi elfoglaltságot adjanak a medvéknek. Pl. tárgyakba rejtik, amiből az élelmet a medve csak úgy szerezheti meg, ha megtornáztatja kicsit a problémamegoldó készségét és késznek mutatkozik a türelmes próbálgatásra.
A központba kerülő, pszichés és viselkedési problémákkal küzdő medvéket állatpszichológusok is segítik, hogy felgyógyuljanak a múltban szerzett sérüléseikből. Az egymással jól kijövő medvék azonos szektorban, körzetben élnek. Egy szektorba kerülhetnek pl. a korábban is egy helyen tartott medvék vagy az együtt mentett testvérek. Kicsit összetettebb a helyzet azoknál, akik hosszú évekig nagy magányban, teljes izolációban éltek a ketrecükben. Ha a rehabilitáció eredményeként, a fogságban tartásukból származó viselkedési problémáik csökkenését, megszűnését követően úgy ítélik meg a gondozóik, hogy szocializációra alkalmasak, akkor ők fokozatos, óvatos összeszoktatással kaphatnak egy társat, akivel később képesek együtt enni, aludni, játszani, mitöbb nagy barátságban lenni.
A menhelyi medvék mindennapjai
Azzal nem számolhatunk, hogy a központ meglátogatásakor mind a 20 medvét biztosan látni fogjuk, mert direkt nem kiállítási tárgyként kezelik őket, hanem mindegyik medve/medvepár/medve trió nagy területtel rendelkezik, ami nyílt terepet és erdőt is magába foglal. Azért is, hogy amikor nem szeretnének az emberek előtt lenni, akkor elvonulhassanak. De többségükkel egészen biztosan lehet majd kerítésen keresztül találkozni, mert a medve egy kíváncsi állat és egyébként is, a napjának nagy részében szeret a területén barangolni, természetes körülmények között átlagosan napi 16 órát tölt a táplálék-kereséssel. (Csak viszonyításként, a macskák meg naponta ennyi időt szánnak alvásra.)
A központ körbejárásakor pihengető, sétálgató, medencében üldögélő, játszó vagy eszegető medvéket láthatunk, valamint „kipróbálhatjuk” az első mentett medve, Kassandra ketrecének méretarányos mását is.
Még többet megtudhatunk a medvékről a menhely honlapjáról, ahol rendkívül személyesen mutatják be nem csak a medvék szokásait, legkedveltebb „hobbijait” (pl. medencés pancsolás, mászás, gondozók által berakott játékok), kedvenc ételét (pl. dinnye), de karakterbeli különbözőségeiket is, vagy épp azt, hogy ki kinek a legjobb barátja és hogyan került a menhelyre. A medveismertető adatlapok alapján elmondhatjuk, hogy ha hármas csoportban mozgó, fiatalabb, játszó medvéket látunk, akkor majdnem biztosra vehetjük, hogy Ema, Oska és Ron lesznek azok. Őket pár hetesen két koszovói család házi kedvencnek vásárolta meg. A bocsokat 1 hónapos korukban kobozta el a koszovói rendőrség, így kerültek a menhelyre 2014-ben. Ha nagy melegben látogatnánk oda és annak lennénk a szemtanúja, hogy az egyik medve csak a medence szélére heveredve a mancsával locsolja magára a hűsítő habokat, akkor bátran tippeljünk arra, hogy Ari lesz az. Ha pedig egy medencébe ugró, a körülötte így keltett loccsanást élvező macit látnánk, akkor ő az egyébként is irtó játékos, Hope nevű maci lesz. A többi medve inkább csak a medencében ücsörgés és relaxálás híve.
Azon felül, hogy a medvéknek biztosítják a kiegyensúlyozott táplálkozást és a korábban leírt módon belecsempészik az életükbe az élelemszerzés izgalmát és az azzal járó agytornát, – medvékről lévén szó – a gondozók a téli álom körülményeiről is gondoskodnak. Ősszel a kalóriadúsabb tápanyagösszetétel miatt több diófélével, bogyóval, hallal és hússal egészítik ki a szénhidrátban és zsírban gazdag étrendjüket, ami a medvéknek ilyenkor szükséges a többlet zsírtartalom felépítéséhez. Gondolni kell arra, hogy egy medve a tél végére átlagosan a súlya harmadát veszíti el. Egyébként a téli fekhelyük is opcionális. Néhány medve szereti maga megásni és kibélelni a saját odúját, mások inkább csak beköltöznek a kültéri mesterséges szikla-föld barlangjukba, de vannak, akik a beltéri szalmafekhelyet választják.
A központ látogatása
Ha a koszovói medvefarm életét és a medvék mindennapjait figyelemmel kísérnétek, ajánljuk a szervezet Facebook oldalának a követését. Évente több tízezer látogatójuk van, a belépőjegy csak 1-2 euró. A bejáratnál ajándékboltot, környezetvédelmi oktatóközpontot, vegetáriánus és vegán éttermet és egy nagy játszóteret is találtok. A medvék tágas otthont kaptak, az egész körbejárására érdemes minimum 1,5 órát szánni. Mivel dimbes-dombos térségről van szó, a körséta félútján, fentről jól belátható szinte az egész terület.