A pécsi zsinagóga óra számlapja széléről a pécsi időt, közepéről a jeruzsálemi időt olvashatjuk le. A péterváradi erőd óratornyán a nagy mutató jelzi az órák múlását, hogy távolabbról, a Dunán hajózva is lehessen látni az időt. A szarajevói lunáris óra mindig naplementekor és napfelkeltekor üti a 12 órát, tehát közép-európai idő szerint mindig más időpontban.
A pécsi zsinagóga órája
A főbejárat homlokzatának félköríves orommezejében egy világviszonylatban is egyedülálló órát láthatunk. A különleges óraszerkezetet Gulácsi János pécsi órásmester készítette, felavatására 2007. szeptember 12-én, a zsidó újév, a Rosh Hasana napján került sor. A külső, fehér számlapon a fekete mutatók a fekete római számokra mutatnak és a magyarországi időt jelzik.
Forrás: Experience Balkan
A belső fekete számlap sárga mutatói pedig visszafelé járnak, mint ahogy a héber nyelvű könyveket is „hátulról” kezdjük olvasni vagy ahogy a héber betűket is jobbról balra vetik. Ennek a belső számlapnak a szélén a sárga héber betűkről a jeruzsálemi idő olvasható le. Az óra felett félkörívben héber szöveg található: “Az imádság háza minden ember számára.” Vagyis mindenki látogathatja az istentiszteleteket. A jelzett betűkből a zsidó naptár szerint kiolvasható az építés évszáma is: 5628=1868. A Gergely-naptári évet a zsidó évből 3760 levonásával kapjuk meg, így ma pl. 5780-at írunk.
Forrás: www.pecsizsidosag.wordpress.com
A péterváradi erőd órája (Szerbia)
Aki Újvidékre (Novi Sad) látogat, egészen biztos, hogy a Duna túlpartján található erődbe is felmegy. A várban álló, egy szikla tetejére épült óratorony érdekessége, hogy az óra-perc kijelzése fordítva működik. A nagymutató – ahelyett, hogy percmutató lenne -, az órák múlását jelzi, a kismutató pedig a perceket. A több száz éves óraszerkezet fordított elkészítése azt a célt szolgálta, hogy a Dunán elhaladó hajósoknak lentről is könnyen kivehető legyen az óra. A percek meg akkor még úgyse igazán számítottak és a várőrség óránkénti váltásához is elég volt tudni csak a teljes órák elteltéről. Az órát „részeges” vagy „bolondos” órának is hívják, mert egyedi vasszerkezete és a hőtágulás miatt nem igazán pontos, a kinti hőmérséklettől függően késik vagy siet. A helyiek a fordítva működő mutatókról még azt is tudni vélik, hogy azért is készítették el így, hogy ha esetleg ellenség törne be a várba, akkor kissé megbolonduljon és lekésse a csatát. Persze a történetírásokban azóta se jegyeztek le olyat, hogy a környéken úgy sikerült volna csatát nyerni, hogy megzavarták volna az ellenség időérzékelését. Olyan legendát viszont ismerünk, hogy az időjárás ijesztően meglepő változása futamította meg a török sereget innen 3-4 kilométerre, a döntő fontosságú 1716-os péterváradi csata végén.
Forrás: Experience Balkan
Történt ugyanis, hogy a török több mint 200 ezres seregével szemben Savoyai Jenő csak feleannyi embert tudott a csatába fölvonultatni. Az ütközet Havas Boldogasszony napján, augusztus 5-én zajlott, mégis hó hullott, amitől a törökök úgy megijedtek, hogy elmenekültek. Egy másik legenda szerit a harc már elveszettnek látszott, amikor az ottani szent forrás melletti fa ágain egy Szűz Mária festmény jelent meg. Savoyai Jenő a képnél könyörgött segítségért, és íme csoda történt: nyár derekán, augusztusban hó kezdett hullani, amely a keresztényeket elrejtette a már-már fölülkerekedő törökök elől és így a csata Mária híveinek győzelmével végződött. Savoyai a győzelem után hálája jeléül a közeli kápolnába vitte be a festményt, ami azóta is híres kegykép, a templom pedig fontos búcsújáróhely, a Havi Boldogasszony-napi nagybúcsút szokták itt tartani augusztus 5-én.
A Gázi Huszrev bég mecset mellett álló óratorony (Szarajevó, Bosznia-Hercegovina)
A világ egyedüli nyilvános lunaris óráját Szarajevóban hetente egyszer be kell állítani, hogy a tizenkettőt mindig pont naplementekor üsse. A muszlim hívők esti imaidejéhez igazodva a minaretből akkor kezdődik az imára hívás. A már hetven feletti Mensur Zlatar már több mint fél évszázada, 1967-től megy fel rendszeresen a torony 76 lépcsőjén, hogy beállítsa az órát, amit még a bosznia háború alatt sem hagyott ki sose (1992-1995).
Az óralap kelet-arab számai a lunáris időt mutatják. (A vallási életben használt mohamedán naptár lunáris naptár, a hold járásához igazodik. Az elnevezés a Luna szóból ered, ami a Hold latin neve).
Természetesen a villanyvilágítás általános elterjedése előtt a napkelte és a napnyugta más országokban is jobban meghatározta az élet mindennapi ritmusát. Mint ahogy a régi magyar szólás tartja, faluhelyen a tyúkokkal keltek és a tyúkokkal feküdtek az emberek, utalva a pirkadat előtti ébredésre és a naplementéig tartó munkára.
Forrás: https://www.dailysabah.com
De kapcsolódik ehhez egy több mint 110 éves vicces történet is, ami az angol utazó és balkanológus hölggyel, Edith Durhammal esett meg Albániában. A High Albania könyvében (1909) lejegyezte, hogy az év bármely szakában a vacsoraidő mindig naplemente után 1 órával volt, ha pedig napfelkeltéig nem ébredt föl, betegnek hitték és már hozták is neki a rakiát, hogy gyógyulgasson:
„Hamarosan megérkeztünk Bridzhaba és minden vágyam az volt, hogy végre egy jót aludhassak. Az albánoknak van egy szokása, ami borzasztó azoknak, akik nem ebbe születtek. Nem számít, hogy az év során mikor, ők kicsivel dél előtt esznek, majd pedig egy órával naplemente után, vagy még később. Vagyis ez azt jelenti, hogy nyáron ritkán vacsoráznak este 10 előtt, így 2 étkezés között 11-12 óra is eltelhet. A török idő szerint mindig a naplemente jelenti a 12 órát. Így nekünk is, az év bármely időszakában, a vacsoránk török idő szerint volt mindig ugyanabban az órában. Ragaszkodtak hozzá, akárhogy is akartam volna az ellenkezőjéről meggyőzni őket. Aztán, ahogy bevacsoráztak, lefeküdtek aludni, és vagy a nappal együtt keltek, vagy méginkább előtte. Szóval nyáron nemigazán kapsz vacsorát korábban, mielőtt túl fáradt lennél enni és nyáron alig van alvásidő. Miközben télen a vacsorád már fél 6-6 körül készen van, a vendéglátód pedig kicsivel utána, már nyolckor elmegy aludni és kicsit összezavarodva, szemrehányóan mondja neked:„Annak idején (nyáron) mindig azt mondogattad, hogy egy órával aksham után már túl késő van, most meg azt mondod, hogy még túl korán?!”
El nem tudom képzelni, hogy nyáron hogy tudnak létezni azzal a kevés kis alvással, és még délutáni sziesztára sincs szükségük! Állandó tréfa tárgya volt az alvásigényem, amit nem igazán hitt el senki. Kezdetben akadályoztak is benne, és a legkevesebb elképzelésük sem volt arról, hogy ezzel micsoda gyötrelmet okoznak nekem.
Bridzhaban saját szobában aludhattam. Természetesen a vacsora későn volt, de utána, reggelig jól ki akartam magam pihenni. De hajnali 5.30-kor arra ébredtem, hogy valaki hangosan dörömböl az ajtómon.
– Mi történt? – kérdeztem.
-Beteg vagy?
-Beteg?! Nem. Miért gondolod?
-Hát mert a nap már egy órája felkelt. Miért nem keltél már fel te is?
-Mert aludni akarok! Menj innen!
-De hiszen már olyan késő van. Bizonyára beteg vagy! Hadd hozzunk egy kis rakiát!
-Menj már innen!
Rögtön visszaaludtam, de 7-kor újra felébresztettek, de ekkor már egy egész nagy társaság.
-Még mindig beteg vagy? Hoztunk egy kis rakiát. A nap már rég fent van! – …és így tovább, és így tovább.
Semmi haszna nem lett volna, ha továbbra is megpróbálok aludni, így inkább felkeltem és kijöttem. Nagy öröm volt ez a derék embereknek, hogy látták, hogy még élek és jól vagyok. Elnézést kértek, hogy megzavartak, de ők hajnali 3-kor keltek – különösebb ok nélkül -, és ahogy az órák teltek és még mindig azt látták, hogy be vagyok zárkózva, nem tudnak bejönni, de még választ sem kapnak a kopogásukra, azt gondolták, hogy valószínűleg meghaltam. De Istennek hála, épségben voltam. Azonban a a szemükben a hosszabb alvás nyáron mindig betegeskedésnek számított.”