Egy különleges love storyt szeretnénk megosztani a világ leghíresebb gólyapárjáról, akikről számtalan újság írt éveken keresztül, de még a New York Post is szentelt egy videót nekik azzal a címmel, hogy „Ez a gólya romantikusabb, mint a férjed”.
A megmentés és az örökbefogadás
A történet 1993-ban kezdődött Slavonski Brodban, Horvátországban, amikor egy vadász meglőtt egy gólya lányt, aki ezután a törött szárnya miatt már soha többé nem tudott repülni.
A gólyát Stjepan Vokić iskolagondnok találta meg, ápolta, befogadta és Malénának nevezte el. Évekig gondoskodott róla. Mivel a gólya a törött szárny miatt nem tudott vadászni, Stjepan munka után még 30 km-t vezetett minden nap, hogy friss halakat horgásszon Malénának. Telente védett, meleg helyet biztosított számára a garázsban, de még gólyás dokumentumfilmeket is nézett vele, hogy enyhítse a magányát.
Tavasztól Maléna az udvarban volt, és természetesen a kéményen ő is szeretett volna fészket építeni. Csak hát egészséges szárnyak nélkül nem tudott oda felszállni! Így Stjepan épített neki egy deszka feljárót, amin fellépdelhetett a tetőre. Stjepan létrán ment utána, és elkezdődött a közös fészeképítés. Az idős férfi felhordta a gallyakat és Maléna csőrébe adagolta, hogy kedvére fészket rakhasson. Valamiféle kommunikáció is kialakult köztük. Maléna különféle kelepeléssel válaszolt, vagy fejezte ki lelkesedését illetve nemtetszését. Ha Stjepan kocsival indult valahova, Maléna beszállt mellé az anyósülésre.
A gólyaszerelem
Pár évvel később Malenát egy hím gólya választotta párjául, mit sem törődve a testi hiányosságával, a repülésre képtelen szárnyával.
A fiú gólya télen mindig elrepült Afrikába, de évről évre, közel 20 évig tért vissza Malénához minden tavasszal. A nyomkövetőjéről tudható volt, hogy a rendkívül veszélyes és 13 ezer kilométeres utat Dél-Afrikából tette meg mindig. A gólyák elválaszthatatlanok lettek. A stork love story Youtube videón megnézhetitek kapcsulatukat egymással és a gondozójukkal. A hím gólya a Klepetan nevet kapta Stjepantól.
Klepetan és Maléna nyaranta együtt nevelték a gólyafiókáikat. Mivel Maléna, a tojó, se repülni, se vadászni nem tudott, így Stjepan a kicsinyek felnevelésében és az etetésében is részt vett. Babusgatta, simogatta a gólya csibéket. Tetőt is épített a gólyafészek felé, mert Maléna nem tudta volna kitárt szárnyakkal védeni a kicsinyeit az esőtől. És Stjepan így már nem csak Malénának, hanem a fiókáknak is eljárt horgászni. Az idős úr közben nyugdíjas lett, de a horgászás elég komoly napi munkájává vált, mivel a gólya anyának és a kicsiknek olyan húsz kis halra volt szükségük naponta, ebédre és vacsorára. Arról már nem is beszélve, hogy egy idő után sokszor Klepetan se járt ki vadászni, csak egy hotelben érezte magát, és kiszolgálta magát a halas vödörből. A gólyapár a 20 év alatt 66 fiókát nevelt fel.
A felnőtt fiókák kb. 2 hónap után elhagyták a fészket, és elindultak Afrikába. Klepetan ilyenkor még mindig maradt további 2 hónapot, csak akkor kelt útra, amikor az időjárásváltozás miatt már tényleg halaszthatatlan volt a délre repülés. A búcsúzkodás napjai nagyon meghatóak voltak. Az indulás előtt négy-öt nappal a gólyák kerülték egymás társaságát és közelségét. Nem sokat szóltak egymáshoz. Maléna félre húzódott, hogy kevésbé legyen fájdalmas az elválás. Ahogy Stjepan Vokić gondozójuk mondta a pár kötődéséről: „Minden alkalommal nehéznek tűnt elbúcsúznia szerelmétől. Hihetetlen. Maléna olyankor nem eszik, majd szegény elbújik; olyan, mintha azt mondaná neki: Menj, menj, én nem tudok!”
Aztán a téli hónapok Klepetan nélkül teltek, de március 24-ei körül mindig visszatért. Maléna a szokásos érkezés várható napját hétre pontosan érezte. Már előtte 4-5 nappal olyan izgatottan várta vissza a párját, hogy egy falatot se bírt enni. Stjepannak pár nap után úgy kellett ledugnia a halat a torkán, hogy el ne pusztuljon. A lány gólya csak naphosszat álldogált a tetőn, és nézett kelet felé, ahonnan a társa érkezését várta.
Volt, hogy másik gólya érkezett a kertbe, de azoktól távol tartotta magát. Stjepan pedig a halas vödör tesztet használta azonosításra. Ugyanis ha idegen gólya szállt le, ő nem ment oda Stjepanhoz és a vödörhöz. Ilyenkor az idős férfi elhesegette a gólyát a kertből, hogy ha nem ő Klepetan, akkor nehogy baj legyen belőle, amikor Klepetan megérkezik és itt találja. 2019-ben azt hitték, hogy Klepetan meghalt, mert érkezett egy legyengült gólya, de nem sokkal később el is hagyta a fészket, így arra gondoltak, hogy elpusztulhatott. De igazából 2021-ben is visszajött még. De 2022-ről még nem tudunk.
A helyi újságok évekig tudósítottak a gólyapárról, az érkezésről, a kicsinyekről és a búcsúról. De világszerte jelentek meg róluk cikkek és videók, például itt és itt is. A nagyobb eseményekről a „Klepetan i Malena” saját Facebook oldalon is hírt adtak. Tavaly, 2021 júliusában sajnos azt a szomorú hírt, hogy Maléna meghalt. Stjepant, az időközben a 85. évét is betöltött idős úrt nagyon megviselte, hogy elvesztette a hozzá nagyon közel került gólyát, akire 28 évig vigyázott. Most 2022. április eleje van, és még nem tudjuk, hogy Klepetan vajon visszatér Stjepanhoz úgy is, hogy Maléna már nincs? Vagy csak párja viszontlátása miatt tért vissza közel 20 évig? Stjepan Vokicnak egyébként három fia van, akik Kölnben, Melbourne-ben és Eszéken élnek. De úgy gondol a gólya fiúra, mintha Klepetan is egyfajta hazatérő fia lenne.
A gólya love storyról és Vokic úrról 2020-ban dokumentumfilm is készült, amit a magyar nézők a Budapest International Documentary Fesztiválon láthattak 2022 tavasszal. A film címe Gólya, bácsi, gólya, és érdemes lesz megnéznetek, ha újra adják valahol. Addig is, a film magyar feliratos előzetese itt látható: BIDF2022 – Storkman / Gólya, bácsi, gólya – YouTube
De természetesen a többi belinkelt videót is nézzétek meg mindenképpen, hatalmas élmény lesz!
Szerző: Károlyi Ildikó Nóra
Fotó forrása: Klepetan i Malena közszereplői facebook oldala, Zeljko Muzevic / CROPIX CROPIX fotója.