Találkozás a szarajevói kalligráfus művésszel, akinek a legismertebb munkája a Gázi Hüszrev bég mecset díszítése
Az Oszmán Birodalom uralma a Balkánon 150 év helyett nagyjából 450 évig tartott, ezért a térség több területén a lakosság elég nagy része tért át az iszlám vallásra. Ez az építészetre és a művészetre is jelentős hatást gyakorolt. Amíg például egy katolikus templomban Jézus, Mária és a szentek képei, szobrai vesznek minket körbe, addig az iszlám istentiszteleti helyein, a mecsetekben emberábrázolással egyáltalán nem fogunk találkozni. Más típusú díszítés szolgálja az elmélyülést, segíti az imádkozást és nyújtja a szépség megtapasztalásának az élményét.
Ennek gyönyörű példája a felújított szarajevói Gázi Hüszrev bég dzsámi, amely kalligráfiáit készítő művészt volt szerencsém meglátogatni. Mielőtt beszámolnék erről, érdekes (főleg balkáni, boszniai) példákkal mutatom be dióhéjban az iszlám díszítőművészet sajátosságait és a kalligráfiát. A bekezdések között az Experience Balkán saját fotóit találod. További különleges információért és fotókért érdemes a belinkelt honlapokra is rákattintanod.
A mecseteket és más vallási épületeket az alábbiak jellemzik:
- Sehol sem találunk Isten- és emberábrázolást, mert tiltott, bálványimádásnak tartják.
- A díszítés valamelyik mintájába direkt becsempésznek egy pici hibát. Jelzésként, hogy a tökéletesség és a tökéletes alkotás csak Allah tulajdonsága lehet.
- Mivel a vallásos művészetben kerülendő a figurális ábrázolás (ember- és állatfigurák), helyette az alábbi három díszítéssel találkozunk a falakon, kupolákon és boltíveken:
A geometrikus mintáknál (1) – ami arabeszkként is ismert – a számtalan lenyűgöző motívum alapja a kör, és a metszéspontoknál létrehozott sokszög forma. A kör az egység, a teremtés végső forrásának ősi szimbóluma. A szimmetria a harmóniát fejezi ki, a geometrikus alakzatok végtelen láncolata pedig azt, hogy minden mindennel kapcsolatban áll, és hogy a világ egyetlen összefüggő egységet alkot. A geometrikus ornamentika látványos példája a szarajevói Vijećnica (a régi Városháza) üvegmennyezete:
A mecsetek díszítőelemei idővel növényi motívumokkal (2) is bővültek. Az Oszmán Birodalomban is igen kedvelt volt az indák, levelek, virágok használata az alkotásokon. A koszovói Gjakovában a Hadum mecset falfestményein jól látható ennek a stílusnak a különbözősége:
A rendkívül díszes kézírás a kalligráfia (3), mely a szépírás művészetét jelenti. Görög erdetű szó, a kallosz szépséget, a graphé pedig írást jelent. Az Iszlám kalligráfia az arab művészet legnemesebb, legjobban tisztelt ága, mert ez hozza közelebb Isten szavát a hívőhöz. A betűtípus és a betűkötés írásfajtánként eltérő. Épületeken, okiratokon, Korán másolatokon is megtalálható. De létezik a kortárs iszlám kalligráfia is, gondoljunk csak az Al Jazeera tévéadó logójára, vagy a muszlim lakásokban kirakott, bekeretezett kalligráfiákra, melyek tartalmazhatnak vallásos szöveget, de egyéb inspiráló bölcsességet, jókívánságot vagy verset is.
Az érdekesség kedvéért most csak 2-3 írásfajtát emelnék ki.
A Korán lejegyzésére már a 7-12. században is használt kúfi kalligrafikus írás elég szögletes. Így ha falfestményen vagy csempe- és mozaikberakáson láttunk is már ilyet, könnyen gondolhattuk azt csak valami négyzetes, geometrikus alakzatnak, vagy épp QR-kódra emlékeztetett. Miközben az egy mecseten lehet kufikus írással Mohamed neve, idézet a Koránból vagy épp 99 nevén dicsőíti Allahot. Ahogy azt a következő fotón, a yazdi Jameh mecset egyik bejáratán látjuk (Irán). Érdekes megnézni ezeknek a „kockásnak” tűnő kalligráfiáknak az arab és a latin betűs átiratát.
A muszlim országok zászlajain gyakran előfordul kalligrafikus felirat. Az iránin és az irakin kufikus stílusban szerepel az, hogy Isten a leghatalmasabb, Allahu Akbar. A szaúdi zászlón pedig zöld hátteren, másik stílusban (a gömbölyűbb szulusz írásfajtával) olvasható az iszlám alaptétele, a sháhada: „Nincs más Isten, csak Allah, és Mohamed az ő prófétája.” Ezt a Korán idézetet nem csak a zászlón láthatjuk, hanem bekeretezve a mecsetek falán is. Pl. a szarajevói Gázi Hüszrev bég mecsetben kirakott, fekete hátteres, aranyozott betűs, több mint 120 éves kalligráfián:
A díváni török kalligráfia alapvetően nem különbözik a keleti arab stílustól, de szeret az írásba különféle „mágikus csomókat”, grafikai elemeket, szimmetrikusan megkettőzött írásjeleket komponálni. Az írásképben gyakori a tuğra, az oszmán szultán nevének kalligráfiával rajzolt változata. Rendeletek, kinevezési- és adományozási okmányok hitelesítésére használták aláírásként, de pénzérméken és bélyegeken is feltűnik. Érdemes itt megnézned II. Abdul-Hamid (II. Mahmud) oszmán szultán díszes tugrájának az animációját, hogy hogyan is épül fel az a mondat, ami magyarul így szól: „Mahmud Kán, Abdulhamid fia, az örökké győzedelmes”. Ez a szultáni tugra – mint motívum – manapság is „divatos”, így előfordulhat, hogy egy bazárból hazavitt szerzeményeden is ott díszeleg gépi hímzéssel. Talán egy jegyzetfüzeten, könyvjelzőn vagy egy pénztárcán. A következő két fotón pedig oszmán kori dokumentum látható, a lap tetején a szultáni aláírással, a tugrával. A szarajevói Gázi Hüszrev bég medreszében, illetve a régi szerb orthodox templom múzeumában fotóztam.
Lehet, hogy a fentebb ismertetett 3 díszítési móddal még nem foglalkoztál, csak összhatásában nyűgöztek le a mecsetek. De ha csábultál már el valaha bazáros emléktárgyak vásárlására, akkor elképzelhető, hogy az otthonodban is találsz példát mindháromra, valamiféle turistáknak való kivitelben. Ahogy a következő fotón, a bazáros kerámiákon megfigyelhető a geometrikus és a növényi díszítés, a „törökös” pénztárcán pedig egy valaha élt török szultán kalligrafikus aláírása, tugrája.
Boszniai kalligráfia
Bosznia-Hercegovinában az iszlám kalligráfia megjelenése az oszmán időkhöz köthető. A 19. századra már három nagy kalligráfia iskola is létezett. Az írást medreszékben vagy magán iskolákban, műhelyekben oktatták. Művelői arab, perzsa és török nyelven is alkottak, a hivatali adminisztrációban vagy művészként helyezkedtek el. Volt, aki a híres isztambuli Kék-mecset díszítésén is dolgozott. A boszniai kalligráfia néhány remekművét megcsodálhatod a Gázi Hüszrev bég Library-ban (könyvtár és múzeum), vagy itt, egy tavalyi kiállításról szóló cikkben. Ha pedig a szarajevói Gázi Hüszrev bég mecsetbe látogatsz, Husein Rakim Islamovic 1884-85-ből fennmaradt és felújított kalligráfiáit megtalálod kívül, a főbejárat feletti két kör alakú kompozícióban, valamint a mecset melletti türbé belső falán.
Találkozás a szarajevói Gázi Hüszrév bég mecset kalligráfus művészével
A fent említett alkotásokon kívül a mecset összes többi díszítését Hazim Numanagić kalligráfus mester készítette 2 évtizede.
Az épület a boszniai háborúban sok találatot kapott, nemzetközi összefogással épült újjá. A mecset a mai ragyogását Numanagićnak köszönheti, aki teljesen új belső teret tervezett 15-16. századi mintára, gyönyörű növényi- és virág motívumokkal, valamint kalligráfiákkal, melyek a Korán és más vallásos szövegek idézetei. A feliratok szépsége, finomsága és lelkisége hozzájárul a vallásos áhítat érzéséhez, nem vallásosak pedig rendkívüli műalkotásnak látják. Itt egész közeli fotókon is megcsodálhatod.
Egy szarajevói utazási iroda szervezésében Numanagić egyik kalligráfia workshopján szerettem volna részt venni, de az végül elmaradt. Így csak rövid látogatásra néztem be a művész Despićeva utcában található Husni Hatt (Gyönyörű Írás) nevű stúdiójába, ami galéria, alkotóműhely és bolt is egyben.
Hazim Numanagić művei nem kizárólagosan vallásos témájúak. A megrendelésre készülő alkotása attól függ, hogy a megrendelő mit keres, miben talál inspirációt (a neve, Korán idézet, vers stb). Az ár a kompozíció összetettségétől és a szükséges alkotási időtől függ. Különleges íróeszköze a qalam, egy ferdén metszett, szárított nádból készült toll. Általában a papírja is különleges, amit hagyományos módszerekkel ő maga készít elő. Mégpedig tojásfehérje bevonattal látja el azt, így a papír akár évszázadokra is tartóssá válik. Hat hónap után kivasalja, majd csak azután ír rá.
Numanagić nem arab vagy török, hanem bosnyák tanítványi láncolathoz tartozik, ami dédapja révén a családi gyökereihez is visszavezethető. Mestere Ešref Kovačević professzor, a korábbi Jugoszlávia legnagyobb kalligráfus művésze.
A Szarejevói Egyetem Keleti Tanulmányok szakán végzett. Munkáit először 1991-ben, a mestere alkotásaival együtt mutatták be, első önálló kiállítása 1996-ban volt. Két alkotásával 1997-ben részt vett a teheráni első iszlám kalligráfia világfesztiválon. Munkái között szerepel számtalan boszniai mecset, medresze, tekke díszítése és több száz éves kéziratok restaurálása. Az UNESCO által kiadott Traditional Arts And Crafts In Bosnia And Herzegovina kiadvány is nagy figyelmet szentelt hagyományt ápoló művészetének.
Miközben megcsodáltam a kis galériában látható kalligráfiáit, néhány jelentésére rákérdeztem. Ő pedig válaszként a Koránjában mutatta is az adott alkotáson megjelenített idézetet.
A Gázi Hüszrev bég mecset egyik kupolája közepén a Korán 112. szúrája áll, az „Al-Ikhlász, A tiszta hit: Isten, a Könyörületes, a Megkönyörülő nevében. Mondd: »Ő Isten (Allah), az Egy! Isten, az Örök! Nem nemzett senkit, és nem nemzették Őt sem. Nincs Őhozzá hasonló egyetlen lény sem.«”.
Hazim Numanagić még az elején megkérdezte a keresztnevemet, és elkezdte azt kalligrafikusan leírni. Mivel a leírt szó mögötti mélyebb jelentés is fontos, megkérdezte, hogy mit jelent a nevem. Meglehet, hogy kicsit furcsállta a választ, mivel az Ildikó germán eredetű szó, és harcost jelent. Miközben papírra vetette a gyönyörűen megformált betűket, mondta, hogy többféle (bosnyák cirill, arab, latin) betűvel is leírja azt. Először nem értette pontosan a nevemet, ezért született meg az talán az iediko?/a nediko? formában is.
A látogatásom végén nekem ajándékozta a lapot. Azt a kézjegyével is ellátta, ami a dátumozás közepén található, a kelet-arab számokkal írt, iszlám naptár szerinti 1442-es évszám két-két számjegye között. Az írás egyedi, mert a latin betűs változat mellett két különleges írás is feltűnik rajta. A bosančica, a bosnyák cirill, ami a cirill ábécé egy kihalt változata, még a középkori Boszniából. A másik az arebica, az arab írás bosnyák változata. Abból az időből (15-19. század), amikor a bosnyák nyelvet arab betűkkel is írták (tartalmaz néhány plusz betűt – pl. a Lj-re és a Nj-re – hasonlóan a magyar latinbetűs íráshoz, ami pluszban tartalmazza pl. a ly-t és az ny-et).
Szóval ennyire különleges ajándékot kaptam a művésztől. Nem számítottam rá. Így hálám jeléül hirtelen én csak egy Experience Balkános matricát tudtam adni a mesternek.
