December elején visszatekinteni az augusztus eleji albániai nyaralásra jobban átmelegít, mint egy bögre forralt bor. Az Experience Balkan és az AlmaVía Travel által szervezett út címe Albánia természeti csodái volt, csúcseseménye pedig a túrázás az Albán-Alpokban. Ugyan mindenki fel volt készülve, hogy jó melegben fogunk felkapaszkodni a hegyre, de ekkora forróságra talán senki sem számított. A lenyűgöző hágó mellett sok más emlékezetes helyen is járt a csoport, ebből szedtünk most össze pár kihagyhatatlan élményt.
Shkodrai-tó
Az Albán-Alpok déli nyúlványainál található Shkodrát Észak-Albánia fővárosának is nevezik. Ugyan érdemes tenni egy városi sétát is, a környékkel kapcsolatban mégis inkább a Shkodrai-tavat emelnénk ki. A Montenegró és Albánia határán fekvő tó a Balkán-félsziget legnagyobb tava, környéke természetvédelmi terület.
Találtunk egy kellemes kempinget is, ahová pár euróért beengedtek minket. Egyáltalán nem volt zsúfolt, ahogy azt a túra több napján is tapasztaltuk más strandokon, háttérben a hegyekkel pedig egészen hangulatos látványt nyújtott. Ez volt az első élményszerű programpont és nagyon pozitív nyitány jelentett Észak-Albániához.
Ha valaki nem jár gyakran igazán magas hegyek közé túrázni, akkor a Shkodrából Thethbe tartó autóúton szépen fokozatosan szoktathatja hozzá a szemét a lenyűgöző hegyvonulatokhoz. Korábban ez az út nem volt igazán kiépített, így nem is volt annyira vonzó a turisták számára, mint manapság. Jóval a turisták előtt pedig az oszmán seregnek sem igazán akaródzott bemenni a hatalmas hegyek közé.
A Theth Nemzeti Park közepén fekvő kis faluba tartó út mentén már látszanak a fejlesztések, nem messze Nopcsa Ferenc emléktáblájától éttermet újítanak fel. (A kalandos életű báró Nopcsa Ferenc sok időt töltött a hegyekben élő albánokkal és még Albánia trónjáért is bejelentkezett. Akit érdekel az élete, olvassa el a Sárkányok magyar királya című könyvet, amely a báró emlékirataiból és naplóiból közöl.)
Thethben is látszik, hogy már várják az egyre nagyobb számban érkező turistákat, a turistaház felújított, a mellette lévő kávézó udvarán szökőkutat építettek. A lényeg azonban nem ez, hanem a természeti környezet, ahol minden fejlesztés ellenére még mindig az elzártságot érezni, de korántsem negatív értelemben.
Thethben is érdemes egyébként sétálgatni és megnézni a kullát, ami mellett egy családiház van egy kis büfével, házi főzésű rakival, illetve az etnográfiai múzeumot is ajánljuk, ahol a bácsi a kedvünkért azonnal hagyományos viseletet öltött. És nem szabad megfelejtkezni arról sem, hogy az itteni folyóban tapasztalhattuk meg először azt is, hogy milyen jéghideg a víz a hegyvidék természetes vízhálózatában.
Ha már Thethben vagyunk, a Grunas-vízesést nem szabad kihagyni, de aki nem bírja a tömeget a nyári csúcsidőszakban, az inkább máskor menjen. Igazi turista attrakció és élmény, ingyen wifi és rengeteg ember, akik mind sorban állnak a fotóért.
A legtöbben azonban eddig jönnek, tovább haladva a Grunas-kanyonon már sokkal kevesebb az ember, elvétve találkozni egy-két turistával.
Az út végig forró volt és száraz, igazán a kaprei Kék szem forrásnál frissültünk fel igazán, ahol ismét megdöbbenve láttuk, hogy abban a vízben, amibe mi csak pár másodpercre mentünk be, a helyiek ücsörögnek, úsznak és ugrálnak!
A csúcspontok csúcspontja volt a Thethből Valbonába tartó túraút. Sokan járnak erre, az útvonal a Peaks of the Balkans része és végig lenyűgöző látványt nyújt.
Igazi ajándék a felfelé tartó út közepén lévő büfé. Kellett is az energia, ezer méteres volt a szintkülönbség fölfelé és lefelé is, az utunk pedig egy családi kocsmában ért véget, természetesen rakival. Ha egyetlen dolgot kellene ajánlani Észak-Albániából, ez lenne az.
A duzzasztott Komani-tó vetekszik élményben a Valbona-hágóval, teljesen olyan, mintha a skandináv fjordok között járnánk. Ez a másik olyan program, ami kihagyhatatlan, pontosabban a tavi hajókázás a helyiekkel.
Mi körülbelül három órát utaztunk a kora reggeli órákban egy autentikus vízibusszal és mindenképpen megérte beáldozni miatta az alvást.
Aki szereti a kevésbé látogatott strandokat, annak ajánljuk a Rodon-fokot, habár arra fel kell készülni, hogy -legalább is 2021 nyarán- már semmiféle infrastruktúra nem volt a helyen.
A partszakaszt egyébként bunker beachnek is nevezik, sok megmaradt bunker található ugyanis itt, egy részükre vörös alapon kétfejű sast festettek, ami Albánia zászlaja. Egy rövid túrát is lehet itt tenni Szkander-bég várának romjához, az Adriai-tengerbe nyúló félsziget csúcsa felé.
Tiranában is eltöltöttünk egy kis időt, de elsősorban szállásunk volt itt az út során, így egy nagyon gyors városnézésre volt csak idő. Ha valakinek kedve van hozzá, keresse meg az egykori diktátorok mellőzőtt szobrait, nem vitték őket messzire.
Számunkra ezek Észak-Albánia kihagyhatatlan – elsősorban természeti – látnivalói, ahová mi is bármikor újra elmennénk!